(Folytatás...)


Ahogyan besötétedik visszahúzódunk Péter lakására. Két ismerőse várja, akik most már gyakorlatilag ott rekedtek. Még mindig kijárási tilalom van. Ígyhát korán kezdődik a szilveszteri ünnepség.

Nem félünk! Végülis szilveszter van, ilyenkor máshol is szoktak lőni. És ami fontosabb máshol lőnek, nem a mi szomszédságunkban.

Mivel korán kezdődött a buli, hamar jó hangulat kerekedik. Ebben a helyzetben gyorsan kialakul a bizalom, a meghittség – egymásra vagyunk utalva. A nap utolsó örömhíre: Pest óta először fürödhetünk meleg vízben. Az már szinte fel se tûnik, hogy a meleg megjelenésével egyidőben, a csapból nyoma veszett a hideg víznek. Ám az éjszaka hosszú, türelmesen várhatjuk, amíg a kádja is kihül annyira, hogy bele ülhessünk.

Csakhogy a várakozás során alábbhagy a jókedvünk – elbizonytalanodunk. Közben az ablakokat is be kellett sötétíteni, nehogy a szekusok túlságos izgalomba jöjjenek. Mostmár csak sejteni lehet, hogy odakint mi történik. Természetesen arról faggatjuk vendéglátónkat, hogy miképpen élte át az utóbbi hetek eseményeit. Több órán át tartott amíg, és ekkor is csak vázlatosan, rekonstruálni tudtuk, miképpen robbant ki a forradalom Temesvárott. Péter kénytelen-kelletlen az események központjába került, hiszen Tőkés Lászlót csak néhány utcával arrébb hurcolták el a református templomból.

A látogató számára oly elképzelhetetlen események nyomasztó hangulatát csak azokban a pillanatokban vagyunk kénytelenek átérezni, amikor ismeretlen zajok keltik fel figyelmünket.

Románia

  

Románia 1989


Kolzsvárot Cseke Péter lakásában találkozott a Motolla a Securitate ügynökével aki éppen a látható lehalgatási műszert szereli ki.


Cikkek:

Egyik szerkesztőnk régi ismerősével találkozik a Securitatetől, aki néhány éve kihallgatta.


Interjú Cs. Gyimesi Évával


Fotók: Krizsán Árpád



Megrettenten fülelünk kifelé a résnyire kinyitott redőnyön át. “Megint lőttek!” – mondja szárazon Dénes, aki csak néhány napja tért vissza Budapestről. Most is útiokmányok nélkül lépte át a határt. Azzal a különbséggel, hogy februárban a határőrők még nem integettek bíztatóan.

Vacsorára az van, amit Péter édesannya küldött velünk Kolozsvárról. Itt Temesváron nincs nyitva semmi, a hotelek és a vendéglők sem fogadnak senkit. A segélyszálítmányoknak sincs nyomuk, leszámítva azt a néhány katonát, napközben láttuk őket, akiknek egy vöröskeresztes teherautóból csokit és kávét osztogattak.

Innivaló van bőségesen. Olcsó román rizling és kolás üvegekbe töltött szilvapálinka. Amikor román idő szerint közeledett az éjfél, előkerült négy üveg sör is. Formálisan teljesítettük román hazafias köteleségünket, koccintottunk a szabad román újévre.

Ezek után sürgösen megint a Kossuth-rádió szilvesteri mûsorára kapcsoltuk vissza a rádiókészüléket. τgy ráadásként másodszor is megünnepeltünk, mostmár végleg, az új évet, a magyar himnuszt énekelve. Kinyitottuk a Magyarországról hozott pezsgőnket is, jóllehet ezt arra a pillanatra tartogattuk, amikor újra átlépjük a román-magyar határt.

A mulatságot rövid morajlás szakította meg. Megint kilestünk az ablakrésen. Páncélos gurult lépésben az ablakunk alatt. Két katona állt a parancsnoki állásban. Egyikük távcsőven keresztül figyelte a teret, míg a másik gépfegyverén nyugtatta kezét – készenlétben. Temesváron vagyunk, 1990. január 1-én. Egy új évtízed és egy új kezdet.

Az utolsó
felvonás

Temésvár 1989 végén

“Amikor lőnek melletted, nem félsz már” – mondja Péter. Tapasztalatból mondja, hiszen két hete még a csatatéren át vezetett az út a színházi próbához. Nem volt más választása. Ha nem megy be dolgozni, az sztrájknak számított volna.

Temesváron, szilveszter napján, nyugalom van az utcákon. Alig találkozni járókelőkkel, akkor is leginkább nyugati újságírókkal. Egyébként hozzátartozók gyertyákat gyújtanak a vérengzések színhelyén, mint ahogyan ezt sokhelyütt látni Romániában. Itt talán csak annyiban különbözik a kép, hogy nagyobb számban és a város legkülönbözőbb pontjain látni feketébe öltözött asszonyokat.

A események színhelyein, a füves részeken még látni a harcok nyomait. A páncélosok és a tûntetők feltúrták a virágágyások legtöbbjét. A fákon sortûzek által okozott sérülések. Péter meséli, hogy a pestis-oszlophoz oda állítottak két agyonlőtt gyermeket, elriasztó példaként...

Folytatás alul ...

1989. szilveszter