(Folytatás...)
Ahogyan besötétedik visszahúzódunk Péter lakására. Két ismerőse várja, akik most már gyakorlatilag ott rekedtek. Még mindig kijárási tilalom van. Ígyhát korán kezdődik a szilveszteri ünnepség.
Nem félünk! Végülis szilveszter van, ilyenkor máshol is szoktak lőni. És ami fontosabb máshol lőnek, nem a mi szomszédságunkban.
Mivel korán kezdődött a buli, hamar jó hangulat kerekedik. Ebben a helyzetben gyorsan kialakul a bizalom, a meghittség – egymásra vagyunk utalva. A nap utolsó örömhíre: Pest óta először fürödhetünk meleg vízben. Az már szinte fel se tûnik, hogy a meleg megjelenésével egyidőben, a csapból nyoma veszett a hideg víznek. Ám az éjszaka hosszú, türelmesen várhatjuk, amíg a kádja is kihül annyira, hogy bele ülhessünk.
Csakhogy a várakozás során alábbhagy a jókedvünk – elbizonytalanodunk. Közben az ablakokat is be kellett sötétíteni, nehogy a szekusok túlságos izgalomba jöjjenek. Mostmár csak sejteni lehet, hogy odakint mi történik. Természetesen arról faggatjuk vendéglátónkat, hogy miképpen élte át az utóbbi hetek eseményeit. Több órán át tartott amíg, és ekkor is csak vázlatosan, rekonstruálni tudtuk, miképpen robbant ki a forradalom Temesvárott. Péter kénytelen-kelletlen az események központjába került, hiszen Tőkés Lászlót csak néhány utcával arrébb hurcolták el a református templomból.
A látogató számára oly elképzelhetetlen események nyomasztó hangulatát csak azokban a pillanatokban vagyunk kénytelenek átérezni, amikor ismeretlen zajok keltik fel figyelmünket.