Románia

1989. év vége

R é g i  i s m e r ő s ö k

A Motolla 4/89-1/90-es számában jelent meg

Kolozsvárott, alig néhány nappal a Ceausescu-diktatúra bukása után, megkezdődött a lehallgatóberendezések leszerelése. A telefonközpontok megkapták a Securitate által szigorúan titkosnak nyilvánított listákat azok nevével, akiket az elmúlt időszakban lehallgattak, és ezek alapján küldik ki szerelőiket a lehallgatók felkutatására és leszerelésére.


Cs. Gyimesi Évához néhány perccel az után érkeztünk, hogy a szerelő megtalálta a készüléket. A lakást évek óta szemmel tartották a Securitate emberei. Senki előtt nem lehetett titok, hogy valahol elhelyeztek egy lehallgatót is.


Ám a készülék nem a lakásban volt. A szerelőnek csak többszöri próbálkozás és néhány órai keresés nyomán sikerült rálelnie a tömbház lépcsőházában, egy kapcsolófal mögé rejtve. Előbb magában a telefonkészülékben kereste, de hiába. Amikor egy csavarhúzóval sikerült feltörnie a kapcsolószekrényt − csak a szeku technikusainak voltak odaillő kulcsai −, feltûnt neki, hogy két drót eltûnik a deszkalap mögött. A deszka felfeszítése után - ez sem volt könnyû feladat − végre rátalált a keresett poloskára. “Ilyet még én sem láttam”, mondta döbbenten. Annyit azonban ő is tudott, hogy a készülék valójában egy erősítő, mely a telefont használja mikrofonként, s ilymódon lehetséges a szobában elhangzottak rögzítése is. A bonyolult szerkezet némely alkatrésze a Made in Japan feliratot viselte... Szerettük volna elkérni, de a szerelő azt mondta, inkább ő tenné el emlékbe.


Cseke Péter szerkesztő, Cs. Gyimesi Éva férje szavaiból kiderült, hogy a technika eme csodája sem

mindig mûködött tökéletesen. Többször előfordult, hogy irreálisan magas összeg szerepelt a havi telefonszámlán. Úgy látszik, mondja mosolyogva, a lehallgatásunk költségeit is nekünk kellett állnunk.


Miután készséggel hagyta, hogy lefényképezzük a látottakat, a szerelő jelentette a központnak, hogy végzett a munkával. Ekkor tudta meg azt is, innen melyik címre kell mennie. A listát ő nem láthatja, mindig csak egy nevet kap meg, s ha ott már végzett, jöhet a következő. Felajánlotta, hogy tartsunk vele. A következő címmel azonban nem volt szerencsénk. A lehallgatót itt is hasonlóképpen helyezték el, csakhogy a deszkalap ki volt lazítva. Valaki megelőzött bennünket. Lehet, hogy takarékossági okokból szerelték le? Vagy nem volt már szükség rá? Ki tudja.


Szerettünk volna eljutni a Pascaly utcai telefonközpontba is, ahova ez a körzet tartozik. Ám oda már nem sikerült bejutnunk. Megkért, várjuk meg, amig engedélyt kér. Pár perc elteltével visszatért néhány kollégája társasáságában és sajnálkozva mondták, hogy “itt még titkok vannak, ezért idegeneknek nem szabad bemenniük”. Pedig mi éppen ezekre a titkokra lettünk volna kiváncsiak.

További titkokat tehát nem láttunk, szerelőnk kollégái között azonban legnagyobb meglepetésünkre azt a “régi ismerőst” fedeztük fel, aki éveken át hasztalan igyekezett kicserélni a Keszthelyiék telefonját... Hiába igyekezett háttérben maradni, azért őt is lencsevégre kaptuk.


K  e  s  z  t  h  e  l  y  i     A  n  d  r  á  s

K  r  i  z  s  á  n     Á  r  p  á  d

Fotók:

Telefonközpont szerelője Cseke Péter lakásán

A szerelő kinyítja a kapcsolószekrényt

Cseke Péter lehallgatő szerkezettel “Made in Japan”

Régi ismerős